Problémák a tanév kezdetén

A HVG-versenyen sajnos nem sikerült kiemelkedő eredményt elérni, de én már annak is nagyon tudtam örülni, hogy onnan is jöttek látogatók megnézni a blogomat.

Jelenleg az arab órám felvételével akadtak problémáim a főiskolán, mert én lennék az egyetlen 3-ad éves, aki arabot akar tanulni. Csoport azonban csak minimum 5 fővel indítható és más csoporthoz sem tudok csatlakozni, mert én - az egyiptomi 10 hónapnak köszönhetően - előrébb tartok, mint ők. Így pedig a nyelvvizsgára sem tudnánk rendesen készülni.

Jelenleg úgy áll a dolog, hogy fogalmam sincs mi lesz, mert nekem  elvileg jár a 6 félév arab oktatás, amiből még csak 4 félév ment le. Ahogy ismerem a főiskolai bürokráciát ez nem lesz egy egyszerű kör!

HVG Goldenblog nevezés - Frissítve

Mikor elkezdtem a blogomat írni még nem voltak ilyen irányú ambícióim, de idő közben hallottam erről a lehetőségről és úgy gondoltam miért ne próbálnám meg. Egy szóval beneveztem a blogomat a HVG Goldenblog versenyébe, „Helyi érték”- kategóriában és remélhetőleg később sikerekről tudok majd itt beszámolni.

http://goldenblog.hu/szavazas.aspx

P.S.: Többen panaszkodtak, hogy nem találni konkrétan hol lehet szavani a blogomra, ezért mellékelek egy kis leírást hozzá. Ha a fenti linkre kattintotok és a megkresitek a "Helyi.ertek" kategóriát, akkor azon belül már csak meg kell keresni az "Ismerkdés az arab kultúra világával" blogot és már lehet is szavazni. (Kell hozzá Facebook profil és engdélyezni kell a GoldenBlog2011-et!)

A szavazataitokat előre is köszönöm, bízom a tisztes helytállásban! :)

Látogatás Magyarországra

Már a hazautazásom előtt állandó téma volt, hogy Nany és a felesége meg szeretne látogatni engem, majd innen továbbutazni a Franciaországban élő rokonokhoz (Héba és Adél).
Egy hétvégét töltenének el itt, majd 27-28 napot a franciáknál. Természetesen mondtam nekik, hogy nem probléma, de akkor még nem tudtam, hogy a meghívólevél beszerzése egy ekkora tortúra lesz. Nem akarok a részletekkel fárasztani senkit, de az egyszerűnek tűnő ügyintézés útjába idő közben számos akadály gördült.

Sajnos sokkal lassabban mennek a dolgok, mint ahogy előre számítottam, de remélem végül sikerül összehozni a dolgokat. Mindenesetre ma írok Nany-nak és tájékoztatom a fejleményekről.

Egy kis összegzés

Tegnap volt egy hónapja, hogy hazaérkeztem, így volt ideje leülepedni az egyiptomi élményeknek. Bár a blog egyik célja az volt, hogy ne kelljen külön elmesélnem mindenkinek az ottani történéseket, természetesen sokan kérdezgetnek a tapasztalataimról.

Az első amit mondani szoktam, hogy – annak ellenére, hogy nagyon jó éreztem magam – 10hónap azért elég egy európai ember számára. Sok olyan dolog volt, amelyet az elején még érdekesnek találtam, de végül már idegesítőnek találtam: a nappali kereskedők, akik hangosbemondóval árulják portékájukat; az arab emberek állandó egymással való veszekedése; a felettébb koszos utcák és az általános fegyelmezetlenség, ami az arabokat jellemzi, stb.

A fegyelmezetlenséget jól jellemzik a piszkos utcák; az egyiptomiak az egész várost egyetlen nagy szemetesnek tekintik, amint nincs szükségük valamire egyből esik ki a kezükből. Képesek bárhol és bármin pillanatok alatt összeveszni és olyankor népes nézősereg hallgatja és figyeli a felettébb hangos történéseket. Amikor a városban jártam nem telt el nap, hogy egy ilyennek szemtanúja ne lettem volna.

A városi tömegközlekedés katasztrofális. A gyakran túlzsúfolt buszról úgy kellett leverekednem magam. Persze lehetett volna taxit használni, de tőlem sokszor a dupláját kérték a tarifának és az előre kialkudott árból is néha több lett.

Lehetne még sok mindenről beszélni, de mindezen kellemetlenség eltörpülnek a pozitív élmények mellett. Gyakran mondják, hogy a magyar emberek vendégszeretőek, de Egyiptomban élve ismertem meg mi az igazi vendégszeretet. Igazán nem számítottam ilyesmire, de Alexandriában tényleg egy második családra leltem. Ezt mondtak is és tudom, hogy teljesen komolyan is gondolták. Nagyon örülök neki, hogy rajtuk keresztül és a segítségükkel megismerhettem az egyiptomi kopt kultúrát.

A pozitív élményeim többsége emberekhez köthetőek, akik hihetetlen szeretettel fordultak felém kezdetektől fogva és reményeim szerint életre szóló barátságokat kötöttem.

Ha minden jól megy, akkor ezt a szeretetet és a vendéglátást a közeljövőben viszonozni is tudni fogom, de ez már egy másik bejegyzés története…..

A hazatérés után

A hazatérésem után sem akarom teljesen magára hagyni a blogomat, mert nem szeretném, hogy belepje a sivatagi homok Itthon azonban már kevesebb idő jut a blogolásra, jelenleg is egy nagyon jó barátom vendégszeretetét élvezem.

Hamarosan azonban írni fogok egy összegzés jellegű bejegyzést, Egyiptomról és az arab világgal kapcsolatos gondolataimról, érzéseimről. Ez már inkább lesz egy szubjektív beszámoló, mint az ottani történések leírása.

Addig is üdvözlök mindenkit és további szép nyarat!

Hazatérés

…. a megbeszélteknek megfelelően Nany 3:59-kor csengetett, hogy indulásra készen áll. Alex-ban még felvettuk Munír-t, aki ugyancsak szeretett volna kikísérni a reptérre. ( Maged-nak sajnos nem jött össze a dolog, nem tudott szállást foglalni Kairóban, de tőle még szerdán külön elköszöntem.)

Természetesen a hazaút sem telhetett el kalandok nélkül: már 20perce hajthattunk az utópályán mikor kedélyes beszélgetésünket egy hatalmas csattanás szakította félbe, én pedig átélltem életem második durrdefektjét. Nany azonban nem esett kétségbe, kemény kézzel az út szélére navigált bennünket, majd 10perc alatt kicserélte a kereket. Szerettem volna én is kivenni a részem a munkából, ezért míg ő a kereket cserélte én a szúnyogokat csapkodtam körülötte, hogy ne zavarják a munkában. (Pont víz mellett történt a baleset és ahogy kiszálltunk a kocsiból rajokban támadtak ránk.)

Nem egy kisebb fajta lyuk

Egy gyors kerékcsere

Az utunk további részén aztán megértettem, hogy miért kellett annyira korán elindulni, ugyanos Nany nem diktált valami hatalmas iramot.

Azonban még ezzel a sebességgel is megérkeztünk 8-ra a kairói reptérre. Mivel aznapra nagy tüntetések voltak meghirdetve Kairóban, ezért ott nehézségekkel számoltunk, de végül semmi bonyodalom nem történt, ember is alig lehetett látni az utakon, utcákon.

A reptéren aztán még egy kicsit elidőztek velem, de a becsekkolást már nem várták meg. (Itt a csekkoláshoz is át kell már menni egy ellenőrző kapun, ahova ők nem jöhettek velem.) Kicsit aggódtam, hogy ne legyen itt gond, ne legyen túl nehéz a csomagom, mert már csak 1.5LE lapult a zsebemben. Szerencsére aztán a 24.5kg-os csomagom még belefért a 23kg-os határba.

A nagy utazás vége, az utolsó közös pillanatok

Az ellenőrzés egyébként végig elég laza volt, így egy kis késéssel, de fennakadás nélkül érkeztem haza 10hónapot követően, ahol már egy jóval megszokottabb utazás vette kezdetét, Budapestről Győrbe.

Búcsúztató – Családdal

Csütörtökön a végső búcsúra is sok került, a második családommal. Én 8-ra mentem át, de még várni kellett míg mindenki megérkezik, így az időt egy kis meccsnézéssel ütöttük el, amire a szurkolók természetesen teljes harci díszbe öltöztek.

Egy meccsnézés kellékei

Elég jó csapat állt össze

A meccs szünetében pedig mondta a Raouf, hogy szeretne mutatni valamit és felvitt a lakásukba, ahol megismertetett a hobbijával.

A Raouf csatacirkáló

A flotta két darabja

A 4:1-es eredménnyel záruló meccset követően, amelyen a rekordbajnok Ahly bebiztosította idei aranyérmét is, már megérkeztek az emberek, így a fontos kellékek is előkerülhettek megint.

Egy kis üdítő

Emaradhatatlan

Ezt követően elbeszélgettünk és elmondták, hogy bármikor visszajövök itt családra lelek. Ha minden jól megy, akkor erre nem is kell olyan sokat várni, mert tervbe van véve Luxor meglátogatása télen, és akkor már Alexandriába is visszamegyünk pár napra.

Szomorú, de egyben örömteli

Hajnali 2-kor aztán elbúcsúztunk, mindenkit végigpusziltam, megöleltem és hazamentem, hogy még kicsit pakoljak, mert 4-kor már indultunk is Kairóba, a repülőtérre…..